20:39 A folkot lehet popposítani. A NOX megmutatta 2005-ben, Szalonnáéknak ez nem fog sikerülni. De hát nem is jutnak tovább...
20:37Pély Barnával csak jót tett a kor.
20:32 A stylist tudja, milyen dalhoz öltöztette Kállay-t? Szerintem nem.
20:28 Ó, még a lihegő is egyezik...
20:26 Ez a zsűriztetés szerintem teljesen felesleges. Olyan, mintha tehetségkutató lenne... Szakemberekről beszélünk, szakemberek írták. Nincs helye itt ennek a formátumnak.
20:25 A Kökény-Bencsik párosból talán faraghatnánk egy következő Chanée-n'evergreen-t, a dal középmezőny. Nem borzalmas, de... de.
20:20 Rákay és Csiszár... egyébként bloáh.
20:18Ah, Begi, de aranyos, hogy nevetett. :D
20:16 Gundellel és Kapóccsal kezdünk.
18:35Az eschungary.hu rajongói némiképp realistán gondolkodnak. Az oldalon már napok óta lehet szavazni arról, hogy ki az ultimate kedvenc, illetve arról is, hogy melyik produkció fogja szerintünk megnyerni a selejtezőt - attól függetlenül, hogy szeretjük-e vagy sem. A szavazók 32%-a szerint Caramel Vízió-ja a legesélyesebb továbbjutó, őt pedig a Compact fiúk követik a Sound Of Our Hearts-cal, 26%-kal. A dobogó harmadik fokán álló testvértrióval már erősen vitatkoznék, a Királys Untriedcímű dala a szavazatok 19%-át söpörte be. A lista elején még megtalálható Tóth Gabi és Baricz Gyurcsik Tibi is. Utóbbi - halkan megjegyzem - WTF. Őket követik alacsony szavazat-különbségekkel a többiek, majd a mezőnyt utolsóként Pély Barnáék szalonnája, az egykor (de szigorúan csak egykor) fényesen ragyogó Nika, Krisz Rudi (aki 30 éves korára sem tartja cikinek művésznevét) és a végtelenül unalmas Gallusz-Vízy páros zárja, mind-mind 1%-kal.
17:40Az oldalfrissítés automatikusan fog történni, szóval nem szükséges állandóan kattintgatni az újratöltésért!
Dr. Dadi Eszter karrierista ügyvédként költözött be a ValóVilág villájába, de nagyon valószínű, hogy állását elveszti, miután vége a játéknak. A szakma sértve érzi magát, hogy egy valóságshow-ban lett reprezentálva, s álszent módon küldi el Esztert a picsába.
Bár nem kedvelem annyira Esztert, hogy útra keljek Nepálba megmenteni, ha egy felbőszült láma netán a torkának ugrana, de sokallom azt a temérdek szakmai gyűlöletet, ami körülveszi manapság. Az Országos Ügyvédi Kamara már eljárást is indított ellene, a sok 50-es és 60-as konzervatív majom etikátlannak véli Eszter viselkedését.
Rendben, annyiban egyet kell értenem velük, hogy a fikaevés tényleg nem késztetett arra, hogy feleségül vegyem az ügyvédnőt, az pedig egyenesen kiábrándító, hogy képes lenne lefeküdni Cristofellel. Meg hát még rengeteg ponton hibádzik a csaj, mint ahogy az összes többi villalakó és összes többi ember a világon, de mindennek van határa.
Az ügyvédek álláspontja megegyezik. Nem tartják szerencsésnek, hogy egy ilyen komoly hivatású ember reality-ben szerepel. Szerintük el kellett volna döntenie Eszternek, hogy "vagy bohóckodik, vagy egy komoly szakmában dolgozik és azt képviseli". Ezek szerint az, hogy valaki ügyvéd, kizárja a szórakozást, a szexualitást és a tényleges önmegvalósítást. Sőt, még a csúnya beszédet is. Senkit sem zavart, amikor Attila dobálta a sarat Gergőre, annak büntetett előélete miatt, vagy amikor Vera leköpte Attilát, de Eszter bizony lehülyézett valakit ügyvéd létére, szóval összedőlt a világ.
Bazdmeg, te álszent társadalom! Az vesse Eszterre az első követ, aki még nem szexelt, nem részegedett le és nem szidta másnak az anyját. Na, hol vannak azok a kövek? De mivel előszeretettel játssza mindenki a prűd Jóskát és a Szűz Máriát, ezért csak röpülnek felé tonnaszámra. A magukat az intellektualitás nagyköveteinek tituláló emberek ne ítélkezzenek a popkultúra felett. Ha olyan nagyra tartják magukat és szarrá vannak művelve, akkor ne is próbálják meg befolyásolni, hanem húzódjanak vissza az irodáikba és ne vegyenek tudomást róla.
Nem tudom, ki ismeri azt a képet, ahol Barack Obama egy takarítóval pacsizik, míg Orbán Viktor kezét öregasszonyok csókolgatják. Nos. Gondolom, mindenki fel lenne háborodva, ha Obama helyett Orbán tenné ugyanazt, mert hát ő politikus, neki nem szabad a pórnéppel érintkeznie. Az ügyvédek is ugyanígy éreznek. Látens robotok, akik szerint, ha életszerű emberi interakciókon kapják őket, elvesztik hitelüket, méltóságukat, rangjukat. Ez pedig egy magát végtelenül elfojtó társadalomra utal.
És a végére egy kis összehasonlítás, csak hogy tudja a magyar, mennyi mindent kell még megtanulnia: az angol Big Brother hatodik évadában szerepelt Derek Laud, akit politikai háttere miatt nem értek atomtámadások, kiszavazása után pedig cikkeket írt a The Daily Mail-nek és a Telegraph-nak, wimbledoni tudósító és a brit Konzervatív Párt (!) tagja lett. Akkor most lehet gondolkodni!
A Csillag születik idén negyedik alkalommal kerül megrendezésre, hiszen a magyar televíziózás egyik legnézettebb műsora, még ha a benne résztvevők nem is tettek hozzá semmit sem a popkultúrához. A CSSZ-t Ördög Nóra és Lilu fogja vezetni, ami abból a szempontból mindenképpen érdekes lesz, hogy két női műsorvezető nem hogy magyar show-t nem vezetett, de külföldön sincs sok példa rá. Idén is énekesek, táncosok, akrobaták, lángnyelők, gügyögő óvodások, nyugdíjasok és komplett idióták jelentkezését várták a készítők, s mivel jártam a castingon, elmondhatom, hogy lesz mit bevágni az első adásokba.
Egy barátunkat kísértük el öten. Délre kellett megérkezni az RTL-székházba, ami abszolút nem hatott az újdonság erejével, mert már jártam ott. A hallt ellepték a műsort promotáló plakátok és vizuális elemek, végül is így illik. Amikor beléptünk, szinte úgy éreztük magunkat, mintha óvodába jöttünk volna. Nem túlzok: mi voltunk a legidősebbek. Barátunk elment intézni a dolgát, mi pedig megvártuk. A 12-15 éves lányok cicanadrágban, miniszoknyában és erős sminkben pózoltak a plakátok előtt, szigorúan pedofilmágnes-pózban, míg a fiúk felzselézett hajjal és holdjáró cipőben keménykedtek barátaik kamerájába. Aztán gondolom ment is a Facebookra, hogy ők milyen nagyok, eljöttek egy egyszerű castingra. Idővel megjelentek a 18-nál idősebb jelentkezők is.
Mire barátunk végzett az adategyeztetéssel, szépen bevonultunk a váróterembe, ami inkább egy váróstúdió volt. Ez az a hely, ahol nincs levegő, de van kb. egymillió ember. Egy üres stúdió székekkel, sminkasztalokkal, tükrökkel és reflektorokkal. Sikerült helyt találnunk, úgyhogy le tudtunk ülni mind az öten. Röhögtünk és szörnyülködtünk egyszerre.
Volt ott elfeledett Dáridó-táncos, aki ugyanabban a '90-es évekbeli ruhában és sminkben akarta elkápráztatni a stábot és volt olyan kemény gyerek is, aki úgy gondolta, hogy ha hetente láncot szúr bőrébe, azzal majd sztár lehet.
Az első válogató hozta a korábbi tehetségkutatókból már jól ismert castingfigurákat is: kalapos-gumicsizmás parasztok; deszkás style-ban, karácsonyi ajándékként kapott gitárral nyomuló fiúduók, szánalmas AFC-másolatok, utcányi cigány famíliák és kötögető nagymamák hitték el magukról, hogy róluk szólhat a showbusiness.
Két transzvesztita is jelentkezett, az egyik népi, míg a másik party-öltözéket viselt. Mindenki rájuk csodálkozott, amit kurvára nem értettem. Él még a világon olyan ember, akinek ez új? Könyörgöm, még Pakisztánban sem ritka női ruhába bújni, de a magyar paraszt bizony még most sem érti?
Rengetegen voltak olyan anyukák is, akik egyenesen a szülőszobáról hozták be csemetéiket, mert a fejükbe vették, hogy gyerekükben bizony megvan az X... akarom mondani, csillag. Bölcsödések és óvodások szerették volna megmutatni, mennyi mindent rejt a pelenka. Ennél azonban még szörnyűbb, hogy maga a szülő is beleegyezett ebbe. Miért kell elvinni a gyereket egy televíziós műsorba? Tényleg komolyan gondolja, hogy van esélye? És ha valami galaktikus véletlen folytán mégis beválogatnák, tényleg alátenné a kölykét a hónapokig tartó stressznek? Szerencsétlen gyerek azt sem tudja, hol van...
A mélypont viszont akkor jött el, amikor egy cigány srác elkezdett énekelni (nem volt borzalmas hangja egyébként), egy dobos együttes elkezdett rá dobolni és egy hatvanas marika "tánc" címszó alatt elkezdte dobálni magát az ismeretlen ritmusokra. A váróban mindenki felállt, hogy őket figyelhesse. Ez így ment kb. tíz percig, az operatőrök az ötödik percben futottak be gyorsan, hogy felvegyék a nem mindennapi és kivételes módon nem megrendezett mutatványt. Marika végül kifáradt, meghajolt, a tömeg pedig vastapssal honorálta a produkciót. Nem tudtam eldönteni, melyik volt a kellemetlenebb. Ő vagy a negyvenes hapek, aki az RTL Klubról írt egy dalt és mellettünk énekelte el. Ha emlékeztek még a "Szintiboy, alias Zagyva Tíííbor vagyok Tiszakarádról... új élet vár..."-féle rémületre, akkor átérezhetitek a dolgot.
Na de a mélypontból hamar kihúzott egy jóképű srác, aki mellettünk járkált. Valami buzuki-féleséggel érkezett. Jópasi volt, pedig nem lehetett több 24-nél. Beszéltem is egyik barátnőmmel, hogy milyen szívesen lenyalnám a csokit a Kinder Penguinjéről, (bár neki egy másik fiú tetszett). Ha érzékeim nem csalnak, ő is nézegetett engem. Tuti, hogy meleg volt, amiben később az univerzum is megerősített. Történt ugyanis, hogy amikor behívták barátunkat öt órás (!) várakozás után, mi kimentünk a hallba és pont akkor ment ez a srác is a ruhatárba. Amikor visszajött a hallba, egy barátommal odarohantunk, hogy megkérdezzük, meddig tart a meghallgatás, mert lassan mennünk kell és barátunk még bent van. Így utólag kurvára bánom, hogy nem kérdeztem meg a nevét vagy nem tettem valamiféle utalást arra, hogy bejön, mert hát mi vesztenivalóm lett volna... viszont továbbjutott, ahogy barátunk is, így szeretnék elmenni a második válogatásra is és kezdeni ezzel a buzukissal valamit, ha megtalálom.
Ha nem keresek rá a nevemre Google-ön, talán sohasem találok rá erre a gyöngyszemre, ami vizsgára készülődés közepette igencsak feldobott. Nem hittem a szemeimnek.
A Compact Disco után most Dani Eid köszönte meg a Be My Valentine 2011-en elért hatodik helyezését Facebook-profilján. Hogy miként értesült róla, azt homály fedi, de mindenesetre nagyon megtisztelő. Írok is a drágának egy levelet, csak nem kéne, hogy seggnyalóra sikerüljön...
Lassan csinálhatnék egy Iguazu Morrison Hall Of Fame-et. :D Az egyre több celebritás még nagyobb dolgokra ösztönöz, kíváncsi vagyok, mit hoz még az univerzum.
Compact Disco / Sound Of Our Hearts: Nem kérdés. Csak a Compact! Számomra ez az egyetlen, amit eredeti pályaműnek nevezhetek. Velük akarom megmutatni Magyarországot Európának! Úgy érzem, a körmeimet le fogom rágni az eredményhirdetéskor. Remélem, van füle a magyarnak. Remélem. Irány Baku, ez ne is legyen kérdés!
Tóth Gabi / Nem kell végszó: Imádom. Tényleg. Imádom a hangját, imádom a ruháit, imádom a haját. A rock nem az én műfajom, de az Elég volt! például az egyik legjobb magyar poprock (?) dal, amit valaha is hallottam. És milyen jó lett volna, ha most adja ki. Nyugodt szívvel indítottam volna útrája Bakuba, egy cseppnyi kétségem sem lett volna afelől, hogy döntősek leszünk. Ha meg nem, akkor is büszkén vállalhatta az ország a dalt, mert növelte a verseny színvonalát. A Nem kell végszó számomra sokkal gyengébb, Gabit dinamikusabb előadóként ismertem meg.
Királyék / Untried: Hát... egy Can't Let Go és egy Clubsong után azért illő lett volna valami hasonlóval vagy jobbal előrukkolni. Nem sikerült.
Gyurcsik Tibi / Back In Place: Kérem a következőt!
Anti Fitness Club / Lesz, ami lesz: Jó, megint egy ugrás.
Kiss Gina / Chasing Dreams: Ez is tucat.
Sophistic / Yeah OK!: Yes baby, come on, work it, girl, yes, okay, no, fuck, HELL NO!
Caramel / Vízió: A Megasztár 2-ben kedveltem Caramelt, viszont csak a Lélekdonor tetszett a dalai közül. Őszintén szólva nekem személyét érintő problémám van. Kicsit elszállt az utóbbi időben és ezt rendkívül érezni is lehet rajta. Mintha arrogáns lenne. Szóval nem favorizáljuk.
Pély Barnáék / Open Your Heart: Nem tudok mit hozzáfűzni, nem is emlékszem már rá.
Tolvai Renáta / Élek a szemeidben: Nem.
Puskás Péter / Csillagok: Nem, bazdmeg, NEEEM!!!!
Monsoon / Dance: Hmm... utánuk érdeklődöm.
Gallusz Niki & Vízy Márton / Európa, egy a szívünk: Gyerekek, hagyjuk már a kifejezetten Eurovíziónak címzett dalokat... sablonosabb, mint egy csók két tanklövés között.
Kállay-Saunders András / I Love You: Szegény Kállay a Megasztár 5 színpadán is állandóan feszengett... Bakuba ne táncosokkal, hanem szívdoktorral menjen, ha megtörténik az elképzelhetetlen.
Fábián Juli & Zoohacker / Like A Child: Utánanézek Julinak. Nem ismerem, de érdekes hangja van.
Kökény & Bencsik / Állítsd meg az időt: Kökény és Bencsik?! Kökény és Bencsik?! ... Én és Farkasházi Tivadar...
Dancs Annamari / Feel: Elbaszott romándiszkó. Valahogy nem sikerült koppintani az Innától már megszokott ütemeket.
Heincz Gábor / Learning To Let Go: Gábort nagyon sajnáltam, amikor szinte tökéletes performanszával nem jutott be a Megasztár 3 élő adásaiba. Azóta nem hallottam róla, szóval meg is lepett, hogy szerepel az elődöntőben. A Compact Disco mellett ő az, akit még szívesen látnék Bakuban, bár erre kevés az esélye. Maga a szám nem tetszik, de Gábor tehetségét elismerem.
Nika / This Love: A lassú számokkal sohasem voltam jóban, kevés ilyen szokta elcsábítani a hallójárataimat. Ez sem tette.
Bebe and the Change / Fans Will Be Friends: Na jó, már fáradt vagyok kritizálni, szóval csak bólogatok, hogy a-a...
Az idei pályázók többségéről elmondható, hogy NEM rendszeres nézői az Eurovíziónak (mert tényleg csak Wolf Kati után kaptak rá, most meg sietnének Bakuba, mert viszket az exhibicionista picsájuk) és ez bizony meglátszik dalválasztásaikon is. Középszerű, szürke, száraz pop- és keménykedő rockdalok tömkelegét sikerült eljuttatniuk az MTV-hez. Rengeteg magyar formációt hiányolok, de ők valószínűleg nem is pályáztak, amivel megnehezítették a kvalifikációnkat a május 26-i döntőbe. Az elődöntősök 90%-a olyan használhatatlan, mint otthon hagyott puska a vizsga közepén. Nincs ízlés. És ez most kurvára objektív ténymegállapítás. Mert hát Gyurcsik Tibi és Puskás Peti?! Really???!!!
